Psalm 78: Difference between revisions
m (New Psalm legend) |
m (Text replacement - " " to " ") |
||
(2 intermediate revisions by the same user not shown) | |||
Line 2: | Line 2: | ||
==General information== | ==General information== | ||
==Settings by composers== | ==Settings by composers== | ||
*[[Attendite, popule meus (Giovanni Gabrieli)|Giovanni Gabrieli]] (vv.1-3, Latin) | *[[Attendite, popule meus (Giovanni Gabrieli)|Giovanni Gabrieli]] (vv. 1-3, Latin) | ||
*[[Manducaverunt (Nobuaki Izawa)|Nobuaki Izawa]] (vv.29-30, Latin) | *[[Manducaverunt (Nobuaki Izawa)|Nobuaki Izawa]] (vv. 29-30, Latin) | ||
*[[Attendite popule meus legem, SWV 270 (Heinrich Schütz)|Heinrich Schütz]] (vv.1-3, Latin) | *[[Attendite popule meus legem, SWV 270 (Heinrich Schütz)|Heinrich Schütz]] (vv. 1-3, Latin) | ||
*Ludwig Senfl | *Ludwig Senfl | ||
*[[Attendite popule (Ascanio Trombetti)|Ascanio Trombetti]] (vv.1-4, Latin) | *[[Attendite popule (Ascanio Trombetti)|Ascanio Trombetti]] (vv. 1-4, Latin) | ||
{{TextAutoList}} | {{TextAutoList}} | ||
==Text and translations== | ==Text and translations== | ||
Line 19: | Line 19: | ||
{{Vs|5}} Et suscitavit testimonium in Jacob, et legem posuit in Israël, quanta mandavit patribus nostris | {{Vs|5}} Et suscitavit testimonium in Jacob, et legem posuit in Israël, quanta mandavit patribus nostris | ||
nota facere ea filiis suis: | nota facere ea filiis suis: | ||
{{Vs|6}} ut cognoscat generatio altera: filii qui nascentur | {{Vs|6}} ut cognoscat generatio altera: filii qui nascentur | ||
{{Vs}} et exsurgent, et narrabunt filiis suis, | {{Vs}} et exsurgent, et narrabunt filiis suis, | ||
{{Vs|7}} ut ponant in Deo spem suam, et non obliviscantur operum Dei, | {{Vs|7}} ut ponant in Deo spem suam, et non obliviscantur operum Dei, | ||
Line 51: | Line 51: | ||
{{Vs|28}} Et ceciderunt in medio castrorum eorum, circa tabernacula eorum. | {{Vs|28}} Et ceciderunt in medio castrorum eorum, circa tabernacula eorum. | ||
{{Vs|29}} Et manducaverunt, et saturati sunt nimis, et desiderium eorum attulit eis: | {{Vs|29}} Et manducaverunt, et saturati sunt nimis, et desiderium eorum attulit eis: | ||
{{Vs|30}} non sunt fraudati a desiderio suo. | {{Vs|30}} non sunt fraudati a desiderio suo. | ||
{{Vs}} Adhuc escae eorum erant in ore ipsorum, | {{Vs}} Adhuc escae eorum erant in ore ipsorum, | ||
{{Vs|31}} et ira Dei ascendit super eo: et occidit pingues eorum, | {{Vs|31}} et ira Dei ascendit super eo: et occidit pingues eorum, | ||
Line 61: | Line 61: | ||
{{Vs|36}} Et dilexerunt eum in ore suo, et lingua sua mentiti sunt ei; | {{Vs|36}} Et dilexerunt eum in ore suo, et lingua sua mentiti sunt ei; | ||
{{Vs|37}} cor autem eorum non erat rectum cum eo, nec fideles habiti sunt in testamento ejus. | {{Vs|37}} cor autem eorum non erat rectum cum eo, nec fideles habiti sunt in testamento ejus. | ||
{{Vs|38}} Ipse autem est misericors, et propitius fiet peccatis eorum, et non disperdet eos. | {{Vs|38}} Ipse autem est misericors, et propitius fiet peccatis eorum, et non disperdet eos. | ||
{{Vs}} Et abundavit ut averteret iram suam, et non accendit omnem iram suam. | {{Vs}} Et abundavit ut averteret iram suam, et non accendit omnem iram suam. | ||
{{Vs|39}} Et recordatus est quia caro sunt, spiritus vadens | {{Vs|39}} Et recordatus est quia caro sunt, spiritus vadens | ||
Line 84: | Line 84: | ||
{{Vs|53}} et deduxit eos in spe, et non timuerunt, et inimicos eorum operuit mare. | {{Vs|53}} et deduxit eos in spe, et non timuerunt, et inimicos eorum operuit mare. | ||
{{Vs|54}} Et induxit eos in montem sanctificationis suae, montem quem acquisivit | {{Vs|54}} Et induxit eos in montem sanctificationis suae, montem quem acquisivit | ||
dextera ejus; | dextera ejus; | ||
{{Vs}} et ejecit a facie eorum gentes, | {{Vs}} et ejecit a facie eorum gentes, | ||
et sorte divisit eis terram in funiculo distributionis; | et sorte divisit eis terram in funiculo distributionis; | ||
Line 105: | Line 105: | ||
{{Vs|69}} Et aedificavit sicut unicornium sanctificium suum, | {{Vs|69}} Et aedificavit sicut unicornium sanctificium suum, | ||
in terra quam fundavit in saecula. | in terra quam fundavit in saecula. | ||
{{Vs|70}} Et elegit David, servum suum, et sustulit eum de gregibus ovium; | {{Vs|70}} Et elegit David, servum suum, et sustulit eum de gregibus ovium; | ||
{{Vs}} de post foetantes accepit eum: | {{Vs}} de post foetantes accepit eum: | ||
{{Vs|71}} pascere Jacob servum suum, et Israël haereditatem suam. | {{Vs|71}} pascere Jacob servum suum, et Israël haereditatem suam. | ||
Line 150: | Line 150: | ||
{{Vs|28}} He rained flesh upon them as thick as dust: and feathered fowls like as the sand of the sea. | {{Vs|28}} He rained flesh upon them as thick as dust: and feathered fowls like as the sand of the sea. | ||
{{Vs|29}} He let it fall among their tents: even round about their habitation. | {{Vs|29}} He let it fall among their tents: even round about their habitation. | ||
{{Vs|30}} So they did eat and were well filled, for he gave them their own desire: | {{Vs|30}} So they did eat and were well filled, for he gave them their own desire: | ||
{{Vs}} they were not disappointed of their lust. | {{Vs}} they were not disappointed of their lust. | ||
{{Vs|31}} But while the meat was yet in their mouths, | {{Vs|31}} But while the meat was yet in their mouths, | ||
{{Vs}} the heavy wrath of God came upon them, and slew the wealthiest of them: yea, | {{Vs}} the heavy wrath of God came upon them, and slew the wealthiest of them: yea, | ||
and smote down the chosen men that were in Israel. | and smote down the chosen men that were in Israel. | ||
Line 186: | Line 186: | ||
with his right hand. | with his right hand. | ||
{{Vs|56}} He cast out the heathen also before them: | {{Vs|56}} He cast out the heathen also before them: | ||
caused their land to be divided among them for an heritage, | caused their land to be divided among them for an heritage, | ||
{{Vs}} and made the tribes of Israel to dwell in their tents. | {{Vs}} and made the tribes of Israel to dwell in their tents. | ||
{{Vs|57}} So they tempted and displeased the most high God: and kept not his testimonies; | {{Vs|57}} So they tempted and displeased the most high God: and kept not his testimonies; | ||
Line 206: | Line 206: | ||
and laid the foundation of it like the ground which he hath made continually. | and laid the foundation of it like the ground which he hath made continually. | ||
{{Vs|71}} He chose David also his servant: and took him away from the sheep-folds. | {{Vs|71}} He chose David also his servant: and took him away from the sheep-folds. | ||
{{Vs|72}} As he was following the ewes great with young ones he took him: | {{Vs|72}} As he was following the ewes great with young ones he took him: | ||
{{Vs}} that he might feed Jacob his people, and Israel his inheritance. | {{Vs}} that he might feed Jacob his people, and Israel his inheritance. | ||
{{Vs|73}} So he fed them with a faithful and true heart: and ruled them prudently with all his power.}} | {{Vs|73}} So he fed them with a faithful and true heart: and ruled them prudently with all his power.}} |
Revision as of 21:38, 22 November 2020
P S A L M S — 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 |
General information
Settings by composers
- Giovanni Gabrieli (vv. 1-3, Latin)
- Nobuaki Izawa (vv. 29-30, Latin)
- Heinrich Schütz (vv. 1-3, Latin)
- Ludwig Senfl
- Ascanio Trombetti (vv. 1-4, Latin)
Text and translations
Clementine Vulgate (Psalm 77)Latin text1 Intellectus Asaph. Attendite, popule meus, legem meam; inclinate aurem vestram in verba oris mei. |
Church of England 1662 Book of Common PrayerEnglish text1 Hear my law, O my people: incline your ears unto the words of my mouth. |
Káldi fordítás (77. zsoltár)
Hungarian text
Azaf oktatása.
Figyelmezzetek, én népem, az én törvényemre; hajtsátok fületeket az én szám igéire.
Megnyitom számat példabeszédekben, titkos dolgokat szólok kezdettől.
A miket hallottunk és értettünk, és atyáink beszélettek nekünk, –
nincsenek eltitkolva azok fiaitól a következő nemzedékben. Elbeszélték az Úr dicséretét, és az ő hatalmát és csodatetteit, melyeket cselekedett;
hogy bizonyságot támasztott Jákobban, és törvényt adott Izraelben. Mennyit parancsolt atyáinknak tudtúl adatni fiaik előtt,
hogy tudja a következő nemzedék, a fiak, kik születnek, és felnőnek, és elbeszélik fiaiknak:
hogy az Istenben helyezzék reménységöket, és el ne feledjék az Isten jótéteményeit, és keressék az ő parancsait,
és ne legyenek, mint atyáik, gonosz és boszantó nemzedék; oly nemzedék, melynek szive nem volt igaz, és melynek lelke nem volt hiv az Istenhez,
mint Efrem fiai, kik a kézíjat megvonták, megeresztették, de visszafordúltak a harcz napján.
Nem tartották meg az Isten szövetségét, és nem akartak az ő törvényében járni,
és elfeledkeztek az ő jótéteményeiről és csodatetteiről, melyeket mutatott nekik.
Atyáik előtt csodákat tett Egyiptom földén Tanis mezején.
Áthasította a tengert, és átvitte őket, és mintegy tömlőben, megállítá a vizeket.
És nappal felhő által vezette őket, és egész éjjel tűz világítása által.
A kősziklát megrepesztette a pusztában, és megitatta őket, mint nagy mélységből.
És vizet fakasztott a kősziklából, és mint a folyót, úgy árasztotta a vizet.
És mégis folyvást vétkeztek ellene, haragra indították a Fölségest a vizetlen pusztában.
És kisértették az Istent szivökben, midőn lelköknek ételt kértenek;
és gonoszúl szólottak az Istenről, mondván: Készíthet-e az Isten asztalt a pusztában?
Mivelhogy megütötte a kősziklát, és vizek folytak, és patakok áradtak: vajjon adhat-e kenyeret is, vagy készíthet-e asztalt is az ő népének?
Ezt meghallá az Úr, és elhalasztá; és tűz gerjedett Jákobra, és harag szállt Izraelre;
mert nem hittek az Istenben, és nem bíztak az ő szabadításában.
És parancsolt onnan felől a felhőknek, és megnyitá az ég ajtait,
és mannát hullatott nekik eledelűl, és mennyei kenyeret adott nekik.
Az angyalok kenyerét ette az ember; eledelt küldött nekik bőséggel.
Elvivé a napkeleti szelet az égről, és elhozá erejével a délit.
És mint a port, úgy hullatta nekik a húst, és a tollas madarakat, mint a tenger fövenyét.
És táboruk közepére estek az ő sátoraik körűl.
És evének, és igen jóllakának, és kivánságukat teljesíté,
és nem csalatkoztak meg kivánságukban. De még szájokban volt étkök,
és már az Isten haragja rájok szállott, és megölé azok kövéreit, Izrael választottait megakadályozá.
Mindezek mellett mégis vétkeztek, és nem hittek az ő csodáinak.
És elfogytak napjaik hiúságban, és esztendeik sietséggel.
Midőn ölte őket, keresték őt, és megtértek, és korán reggel hozzája jöttek,
és megemlékeztek, hogy Isten az ő segítőjök, és a fölséges Isten az ő megváltójok.
De csak szájokkal szerették őt, és nyelvökkel hazudtak neki.
Mert szivök hozzája nem volt igaz, és nem találtattak hiveknek az ő szövetségében.
Ő pedig irgalmas, és megkegyelmez bűneiknek, és nem veszti el őket. És gyakran volt azon, hogy elfordítsa haragját, és nem gerjeszté föl egészen haragját,
és megemlékezett, hogy nem egyebek, mint test, elenyésző és vissza nem térő lehelet.
Hányszor búsították őt a pusztában, s indították őt haragra a vizetlen helyen?
És újra meg újra kisértették az Istent, és Izrael Szentét boszantották.
Nem emlékeztek meg az ő kezéről, ama napról, melyen megszabadította őket a nyomorgató kezéből,
mint vitte véghez Egyiptomban jeleit, és csodáit Tanis mezején,
midőn vérré változtatta azok folyóvizeit és árjait, hogy nem ihattak;
mindenféle legyet bocsátott rájok, mely megemészté őket; és békát, mely elpusztitá őket;
és a ragyának adá gyümölcsüket, és termesztményeiket a sáskának;
és elverte jégesővel szőlőiket, és szederfáikat dérrel;
és a jégesőnek adá barmaikat, és jószágukat a tűznek;
midőn rájok bocsátotta boszankodása haragját, a boszankodást és haragot és szorongatást, – csapásokat a gonosz angyalok által;
midőn utat csinált haragja ösvényének, s nem kimélte a haláltól lelköket, és barmaikat a halálnak szánta;
és megölt minden elsőszülöttet Egyiptom földén, minden munkájok zsengéit Kám hajlékaiban;
és elvitte népét, mint a juhokat, és hordozta őket, mint nyájat a pusztában,
és kivezette őket reménységben, és nem féltek; és ellenségeiket a tenger elborította;
és bevitte őket megszenteltetése hegyére, a hegyre, melyet az ő jobbja szerzett; és kiűzte szinök elöl a nemzeteket, és elosztá nekik a földet sors által az osztás kötelével;
és megtelepité azok hajlékiban Izrael nemzetségeit,
és ők kisértették és boszantották a fölséges Istent, és nem őrzötték meg bizonyságait,
és elfordúltak, és nem tarták meg a kötést, mint atyáik, csalárd kézívként hátrafordúltak.
Haragra indíták őt halmaikon, és faragott képeikkel boszuállásra ingerlék őt.
Meghallotta ezt Isten, és megvetette és igen megútálta Izraelt,
és elhagyta Silóban hajlékát, az ő hajlékát, hol az emberek között lakott,
és fogságra adá azok erejét, és azok szépségét az ellenség kezeibe,
és fegyver alá juttatta népét, és örökségét megvetette.
Ifjait tűz emésztette meg; és szűzeit senki sem siratta.
Papjai fegyver által hullottak el; és özvegyeiken senki sem siránkozott.
Akkor mintegy álomból fölserkent az Úr, mint a bortól megrészegűlt hatalmas.
És megveré ellenségeit hátúl; örök gyalázatot tett rajtok.
És megvetette József hajlékát, és nem választá Efraim nemzetségét;
hanem Júda nemzetségét választotta, Sion hegyét, melyet szeretett.
És fölépíté szent helyét, mint az egyszarvú szarvát, a földön, melyet örökre alapított.
És Dávidot, az ő szolgáját választotta, és elvevé őt a juhok nyájaitól, a tejelők mögűl hozta el őt,
hogy legeltesse szolgáját, Jákobot, és örökségét, Izraelt.
És legeltette őket szivének ártatlanságában, és kezeinek okossága szerint vezérlette őket.