Metrical 'New Version' (Tate and Brady)
English text
I waited meekly for the Lord,
Till he vouchsaf'd a kind reply;
Who did his gracious ear afford,
And heard from heav'n my humble cry.
He took me from the dismal pit,
When founder'd deep in miry clay;
On solid ground he placed my feet,
And suffer'd not my steps to stray.
The wonders he for me has wrought
Shall fill my mouth with songs of praise;
And others, to his worship brought,
To hopes of like deliv'rance raise,
For blessings shall that man reward,
Who on th'almighty Lord relies;
Who treats the proud with disregard,
And hates the hypocrite's disguise.
Who can the wondrous works recount,
Which thou, O God, for us hast wrought!
The treasures of thy love surmount
The pow'r of numbers, speech, and thought.
I've learnt, that thou hast not desir'd
Off'rings and sacrifice alone;
Nor blood of guiltless beasts requir'd
For man's transgression to atone.
I therefore come; come, to fulfil
The oracles thy books impart:
'Tis my delight to do thy will;
Thy law is written in my heart.
The Second Part
In full assemblies I have told
Thy truth and righteousness at large;
Nor did, thou know'st, my lips withhold
From utt'ring what thou gav'st in charge.
Nor kept within my breast confin'd
Thy faithfulness and saving grace;
But preached thy love, for all design'd,
That all might that and truth embrace.
Then let those mercies I declar'd
To others, Lord, extend to me;
Thy loving-kindness my reward,
Thy truth my safe protection be.
For I with troubles am distress'd,
Too vast and numberless to bear;
Nor less with loads of guilt oppress'd,
That plunge and sink me to despair.
As soon, alas, may I recount
The hairs on this afflicted head:
My vanquish'd courage they surmount,
and fill my drooping soul with dread.
The Third Part
But, Lord, to my relief draw near,
For never was more pressing need;
In my deliv'rance, Lord, appear,
And add to that deliv'rance speed.
Confusion on their heads return,
who to destroy my soul combine;
Let them, defeated, blush and mourn,
Ensnar'd in their own vile design.
Their doom let desolation be,
With shame their malice be repaid,
Who mock'd my confidence in thee,
And sport of my affliction made:
While those, who humbly seek thy face,
To joyful triumphs shall be rais'd;
And all. who prize thy saving grace
With me, resound, The Lord be prais'd.
Thus, wretched though I am and poor,
Of me th'Almighty Lord takes care;
Thou, God, who only canst restore,
To my relief with speed repair.
|
Káldi fordítás (39. zsoltár)
Hungarian translation
Végig, önmaga, Dávid zsoltára.
Várva vártam az Urat, és figyelt rám,
és meghallgatta könyörgésemet, és kivitt engem a nyomorúság verméből, és a mély sárból; és kősziklára állította lábaimat, és igazgatta lépéseimet,
és új éneket adott számba, a mi Istenünk dicséretét. Meglátják ezt sokan, és félni fognak, és az Úrban bíznak.
Boldog ember, kinek reménye az Úr neve, és nem néz hiúságokra és hamis balgaságokra.
Sokat tettél, Uram Istenem, a te csodálatos dolgaidból, és gondolataidban nincs, ki hasonló lenne hozzád. Hirdettem és beszéltem azt, de számfölött sok.
Áldozatot és ajándékot nem akartál, füleimet pedig elkészítetted; égő- és bűnáldozatot nem kivántál.
Akkor mondám: Ime jövök! A könyvben főleg felőlem van irva,
hogy a te akaratodat cselekedjem: Istenem! én akartam, és a te törvényed szivem közepett van.
Hirdettem igazságodat a nagy gyülekezetben, ime ajakimat nem tartóztatom, Uram! te tudod.
Igazságodat nem rejtettem el szivemben; igazmondásodról és szabaditásodról szólottam. Nem rejtettem el irgalmadat és igazmondásodat a nagy gyülekezettől.
Te pedig, Uram! ne vidd távol könyörűletedet tőlem; a te irgalmad és igazmondásod mindenkor föntartottak engem.
Mert körűlvettek engem a roszak, melyeknek száma nincs; gonoszságaim megfogtak engem, és nem láthattam. Megsokasodtak fejem hajszálai fölött, és szívem elhagyott engem.
Tessék neked, Uram, megmenteni engem; Uram! tekints segítésemre.
Pirúljanak és szégyenűljenek meg egyetemben, kik lelkemet keresik, hogy elvegyék azt. Térjenek hátra és szégyenűljenek meg, kik nekem roszat akarnak.
Viseljék mindjárt gyalázatjokat, kik azt mondják nekem: Ehe! ehe!
Örvendezzenek és vigadjanak tebenned mindnyájan, kik téged keresnek; és mondják mindenkor: Magasztaltassék az Úr! – kik szeretik a te szabadításodat.
Én pedig koldús vagyok és szegény; az Úr gondoskodik felőlem. Te vagy segítőm és oltalmazóm, én Istenem! ne késsél.
|