Psalm 60

From ChoralWiki
Table of Psalms             <<   Psalm 60   >>

1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

11
12
13
14
15
16
17
18
19
20

21
22
23
24
25
26
27
28
29
30

31
32
33
34
35
36
37
38
39
40

41
42
43
44
45
46
47
48
49
50

51
52
53
54
55
56
57
58
59
60

61
62
63
64
65
66
67
68
69
70

71
72
73
74
75
76
77
78
79
80

81
82
83
84
85
86
87
88
89
90

91
92
93
94
95
96
97
98
99
100

101
102
103
104
105
106
107
108
109
110

111
112
113
114
115
116
117
118
119
120

121
122
123
124
125
126
127
128
129
130

131
132
133
134
135
136
137
138
139
140

141
142
143
144
145
146
147
148
149
150

General information

Settings by composers

Settings by composers (automatically updated)

 

Text and translations

Clementine Vulgate (Psalm 59)

Latin.png Latin text

1  In finem, pro his qui immutabuntur, in tituli inscriptionem ipsi David, in doctrinam,
2  cum succendit Mesopotamiam Syriae et Sobal, et convertit Joab, et percussit Idumaeam in valle Salinarum duodecim millia.
3  Deus, repulisti nos, et destruxisti nos; iratus es,
et misertus est nobis.
4  Commovisti terram, et conturbasti eam; sana contritiones ejus, quia commota est.
5  Ostendisti populo tuo dura; potasti nos vino compunctionis.
6  Dedisti metuentibus te significationem, ut fugiant a facie arcus;
  ut liberentur dilecti tui.
7  Salvum fac dextera tua, et exaudi me.
8  Deus locutus est in sancto suo: laetabor, et partibor Sichimam; et convallem tabernaculorum metibor.
9  Meus est Galaad, et meus est Manasses; et Ephraim fortitudo capitis mei.
Juda rex meus;
10  Moab olla spei meae. In Idumaeam extendam calceamentum meum: mihi alienigenae subditi sunt.
11  Quis deducet me in civitatem munitam? quis deducet me usque in Idumaeam?
12  nonne tu, Deus, qui repulisti nos? et non egredieris, Deus, in virtutibus nostris?
13  Da nobis auxilium de tribulatione, quia vana salus hominis.
14  In Deo faciemus virtutem; et ipse ad nihilum deducet tribulantes nos.

Church of England 1662 Book of Common Prayer

English.png English text

  Unto the end, for them that shall be changed, for the inscription of a title, to David himself, for doctrine,
  When he set fire to Mesopotamia of Syria and Sobal: and Joab returned and slew of Edom, in the vale of the saltpits, twelve thousand men.
1  O God, thou hast cast us out, and scattered us abroad: thou hast also been displeased;
O turn thee unto us again.
2  Thou hast moved the land, and divided it: heal the sores thereof, for it shaketh.
3  Thou hast shewed thy people heavy things: thou hast given us a drink of deadly wine.
4  Thou hast given a token for such as fear thee: that they may triumph because of the truth.
5  Therefore were thy beloved delivered:
  help me with thy right hand, and hear me.
6  God hath spoken in his holiness, I will rejoice, and divide Sichem: and mete out the valley of Succoth.
7  Gilead is mine, and Manasses is mine: Ephraim also is the strength of my head;
Judah is my law-giver;
8  Moab is my wash-pot; over Edom will I cast out my shoe: Philistia, be thou glad of me.
9  Who will lead me into the strong city: who will bring me into Edom?
10  Hast not thou cast us out, O God: wilt not thou, O God, go out with our hosts?
11  O be thou our help in trouble: for vain is the help of man.
12  Through God will we do great acts: for it is he that shall tread down our enemies.

Káldi fordítás (59. zsoltár)

Hungarian.png Hungarian translation

Végig azoknak, kik át fognak változni,
önmaga Dávid emlékirása tanításúl, mikor fölgyújtotta Szíria Mezopotámiáját és Szóbalt, és Joáb megfordúlt, és az edomitákból a sóaknás völgyben megölt tizenkétezret.
Isten! elvetettél és megrontottál minket; megharagudtál, de könyörűlsz is rajtunk.
Megindítottad a földet és megrendítetted azt; gyógyítsd meg romlásait, mert megmozdúlt.
Kemény dolgokat mutattál a te népednek; a keserűség borával itattál minket.
De jelt adtál a téged félőknek, hogy elfussanak a kézív elől, hogy megszabadúljanak kedvelteid.
Szabadíts meg a te jobbkezeddel és hallgass meg engem.
Az Isten szólott az ő szent helyén: Vigadni fogok és fölosztom Szikemet, és a sátorok völgyét fölmérem.
Enyém Gálaád, és enyém Manasszes, és Efraim fejem erőssége, Júda az én királyom.
Moáb reményem fazeka; Idumeára kinyújtom sarumat; az idegenek meghódolnak nekem.
Ki visz engem az erős városba? Ki visz engem Idumeáig?
Nemde te, Isten! ki minket elvetettél, és nem jösz-e ki, Isten, a mi seregeinkkel?
Segíts ki minket a szorongásból; mert hiábavaló az ember segedelme.
Isten által fejtünk ki majd erőt, és ő megsemmisíti szorongatóinkat.

Metrical Paraphrase by Joel Barlow

Looking to God in the distress of war
English.png English text

1. Lord, thou hast scourged our guilty land.
Behold, thy people mourn;
Shall vengeance ever guide thy hand,
And mercy ne'er return ?

2. Beneath the terrors of thine eye,
Earth's haughty towers decay;
Thy frowning mantle spreads the sky
And mortals melt away.

 

3. Our Zion trembles at thy stroke,
And dreads thy lifted hand!
Oh, heal the people thou hast broke,
And save the sinking land.

4. Exalt thy banner in the field,
For those that fear thy name;
From barbarous hosts our nation shield,
And put our foes to shame.

 

5. Attend our armies to the fight,
And be their guardian God;
In vain shall numerous powers unite
Against thy lifted rod.

6. Our troops beneath thy guiding hand,
Shall gain a glad renown:
'Tis God who makes the feeble stand,
And treads the mighty down.

Retrieved from "https://www.cpdl.org/wiki/index.php?title=Psalm_60&oldid=1793387"