Statenbijbel (1637)
 Dutch translation
1 Een psalm van David, voor den opperzangmeester, op Schoschannim.
2 Verlos mij, o God! want de wateren zijn gekomen tot aan de ziel.
3 Ik ben gezonken in grondeloze modder, waar men niet kan staan; ik ben gekomen in de diepten der wateren, en de vloed overstroomt mij.
4 Ik ben vermoeid van mijn roepen, mijn keel is ontstoken, mijn ogen zijn bezweken, daar ik ben hopende op mijn God.
5 Die mij zonder oorzaak haten, zijn meer dan de haren mijns hoofds; die mij zoeken te vernielen, die mij om valse oorzaken vijand zijn, zijn machtig geworden; wat ik niet geroofd heb, moet ik alsdan wedergeven.
6 O God! Gij weet van mijn dwaasheid, en mijn schulden zijn voor U niet verborgen.
7 Laat hen door mij niet beschaamd worden, die U verwachten, o Heere, HEERE der heirscharen, laat hen door mij niet te schande worden, die U zoeken, o God Israëls!
8 Want om Uwentwil draag ik versmaadheid; schande heeft mijn aangezicht bedekt.
9 Ik ben mijn broederen vreemd geworden, en onbekend aan mijner moeders kinderen.
10 Want de ijver van Uw huis heeft mij verteerd; en de smaadheden dergenen, die U smaden, zijn op mij gevallen.
11 En ik heb geweend in het vasten mijner ziel; maar het is mij geworden tot allerlei smaad.
12 En ik heb een zak tot mijn kleed aangedaan; maar ik ben hun tot een spreekwoord geworden.
13 Die in de poort zitten, klappen van mij; en ik ben een snarenspel dergenen, die sterken drank drinken.
14 Maar mij aangaande, mijn gebed is tot U, o Here; er is een tijd des welbehagens, o God! door de grootheid Uwer goedertierenheid; verhoor mij door de getrouwheid Uws heils.
15 Ruk mij uit het slijk, en laat mij niet verzinken; laat mij gered worden van mijn haters, en uit de diepten der wateren.
16 Laat de watervloed mij niet overstromen, en laat de diepte mij niet verslinden; en laat den put zijn mond over mij niet toesluiten.
17 Verhoor mij, o Here, want Uw goedertierenheid is goed; zie mij aan naar de grootheid Uwer barmhartigheden.
18 En verberg Uw aangezicht niet van Uw knecht, want mij is bange; haast U, verhoor mij.
19 Nader tot mijn ziel, bevrijd ze; verlos mij om mijner vijanden wil.
20 Gij weet mijn versmaadheid, en mijn schaamte, en mijn schande; al mijn benauwers zijn voor U.
21 De versmaadheid heeft mijn hart gebroken, en ik ben zeer zwak; en ik heb gewacht naar medelijden, maar er is geen; en naar vertroosters, maar heb ze niet gevonden.
22 Ja, zij hebben mij gal tot mijn spijs gegeven; en in mijn dorst hebben zij mij edik te drinken gegeven.
23 Hun tafel worde voor hun aangezicht tot een strik, en tot volle vergelding tot een valstrik.
24 Laat hun ogen duister worden, dat zij niet zien; en doe hun lenden gedurig waggelen.
25 Stort over hen Uw gramschap uit; en de hittigheid Uws toorns grijpe hen aan.
26 Hun paleis zij verwoest; in hun tenten zij geen inwoner.
27 Want zij vervolgen, dien Gij geslagen hebt; en maken een praat van de smart Uwer verwonden.
28 Doe misdaad tot hun misdaad, en laat hen niet komen tot Uw gerechtigheid.
29 Laat hen uitgedelgd worden uit het boek des levens, en met de rechtvaardigen niet aangeschreven worden.
30 Doch ik ben ellendig en in smart; Uw heil, o God! zette mij in een hoog vertrek.
31 Ik zal Gods Naam prijzen met gezang, en Hem met dankzegging grootmaken.
32 En het zal den Here aangenamer zijn dan een os, of een gehoornde var, die de klauwen verdeelt.
33 De zachtmoedigen, dit gezien hebbende, zullen zich verblijden; en gij, die God zoekt, ulieder hart zal leven.
34 Want de Here hoort de nooddruftigen, en Hij veracht Zijn gevangenen niet.
35 Dat Hem prijzen de hemel en de aarde, de zeeën, en al wat daarin wriemelt.
36 Want God zal Sion verlossen, en de steden van Juda bouwen; en aldaar zullen zij wonen, en haar erfelijk bezitten;
37 En het zaad Zijner knechten zal haar beërven; en de liefhebbers Zijns Naams zullen daarin wonen.
|
Káldi fordítás (68. zsoltár)
 Hungarian text
Végig, azokért, kik át fognak változni. Dávidé.
Szabadíts meg engem, Isten! mert behatottak a vizek lelkemig.
Besűlyedtem a mélységes sárba, és nincs megállapodás; a tenger mélységére jutottam, és a szélvész elmerített engem.
Elfáradtam a kiáltásban, torkom elrekedt, szemeim elbágyadnak, míg az én Istenemben bízom.
Megsokasodtak fejem hajszálai fölött, kik engem ok nélkül gyülölnek; megerősödnek ellenségeim, kik igazságtalanúl üldöznek engem; a mit nem ragadtam el, meg kell fizetnem.
Isten! te tudod balgatagságomat; és vétkeim nincsenek előtted elrejtve.
Ne pirúljanak meg miattam, kik téged várnak, Uram, erők ura! Ne szégyenűljenek meg miattam, kik téged keresnek, Izrael Istene!
Mert éretted szenvedem a gyalázatot, szégyen borítja el orczámat.
Idegenné lettem atyámfiainál, és jövevénynyé anyám fiainál.
Mert a buzgóság házadért megemészt engem; és a téged gyalázók szidalmai esnek rám.
Bőjtöléssel födöztem lelkemet: és gyalázatomra lett nekem.
Öltözetemmé tettem a zsákot: és közmondássá lettem nekik.
Ellenem szólának, kik a kapuban ültek; és rólam éneklének, kik bort ittak.
Én pedig tehozzád imádkozom, Uram! legyen ez a tetszés ideje, Istenem! irgalmad sokaságában hallgass meg engem, a te szabadításod igazvolta szerint.
Ragadj ki engem a sárból, hogy bele ne sülyedjek; szabadíts meg engem azoktól, kik engem gyűlölnek, és a vizek mélységéből.
Ne meritsen el engem a viz árja, és ne nyeljen el engem a mélység, és ne zárja rám száját a kút.
Hallgass meg engem, Uram! mert kegyes a te irgalmad; könyörűleted sokasága szerint tekints reám.
És ne fordítsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom, gyorsan hallgass meg engem.
Legyen gondod lelkemre, és szabadítsd meg azt; ellenségeim miatt ments meg engem.
Te tudod gyalázatomat és megszégyenűlésemet és pirúlásomat.
Színed előtt vannak mindnyájan, kik engem szorongatnak; szidalmat és inséget vár szivem. És vártam, ki szánakozzék, és nem volt; és ki megvigasztaljon, és nem találtam.
És epét adtak nekem eledelűl; és szomjúságomban eczettel itattak engem.
Legyen az ő asztaluk tőrré előttök, és visszafizetéssé és botránkozássá.
Homályosodjanak meg szemeik, hogy ne lássanak, és hátokat mindenkor görbítsd meg.
Öntsd ki rájok haragodat; és haragod búsulása ragadja meg őket.
Legyen puszta az ő lakhelyök, és ne legyen, ki hajlékaikban lakjék.
Mert a kit te megvertél, azt üldözték; és sebeim fájdalmát többé tették.
Hagyd vétkezni vétkök felett, és ne jussanak igazságodba.
Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazakkal ne irassanak be.
Én szegény vagyok és szenvedő, a te szabadításod, Isten, fölemel engem.
Dicsérem az Isten nevét énekkel, és magasztalom őt dicsérettel.
S ez kedvesebb lesz Istennek a gyenge borjúnál, melynek szarvai és körmei kelnek.
Lássák a szegények, és vigadjanak; keressétek az Istent, és élni fog lelketek;
mert az Úr meghallgatja a szegényeket, és foglyait nem veti meg.
Dicsérjék őt az egek és a föld, a tenger és minden, mi azokban mozog.
Mert az Isten megszabadítja Siont, és fölépíttetnek Júda városai, s ott fognak lakni, és örökségűl veszik azt.
És szolgáinak ivadéka fogja birni azt; és kik szeretik az ő nevét, azok fognak lakni abban.
|
Latin text
English text