Psalm 74

From ChoralWiki
Jump to navigation Jump to search
Table of Psalms             <<   Psalm 74   >>

1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

11
12
13
14
15
16
17
18
19
20

21
22
23
24
25
26
27
28
29
30

31
32
33
34
35
36
37
38
39
40

41
42
43
44
45
46
47
48
49
50

51
52
53
54
55
56
57
58
59
60

61
62
63
64
65
66
67
68
69
70

71
72
73
74
75
76
77
78
79
80

81
82
83
84
85
86
87
88
89
90

91
92
93
94
95
96
97
98
99
100

101
102
103
104
105
106
107
108
109
110

111
112
113
114
115
116
117
118
119
120

121
122
123
124
125
126
127
128
129
130

131
132
133
134
135
136
137
138
139
140

141
142
143
144
145
146
147
148
149
150

General information

Settings by composers

Other settings possibly not included in the manual list above

Text and translations

Clementine Vulgate (Psalm 73)

Latin.png Latin text

1  Intellectus Asaph. Ut quid, Deus, repulisti in finemi Iratus est furor tuus super oves
pascuae tuae?
2  Memor esto congregationis tuae, quam possedisti ab initio.
  Redemisti virgam haereditatis tuae, mons Sion, in quo habitasti in eo.
3  Leva manus tuas in superbias eorum in finem: quanta malignatus est inimicus in sancto!
4  Et gloriati sunt qui oderunt te in medio sollemnitatis tuae; posuerunt signa sua, signa:
5  et non cognoverunt sicut in exitu super summum. Quasi in silva lignorum securibus
6  exciderunt januas ejus in idipsum; in securi et ascia dejecerunt eam.
7  Incenderunt igni sanctuarium tuum;
in terra polluerunt tabernaculum nominis tui.
8  Dixerunt in corde suo cognatio eorum simul:
Quiescere faciamus omnes dies festos Dei a terra.
9  Signa nostra non vidimus; jam non est propheta;
et nos non cognoscet amplius.
10  Usquequo, Deus, improperabit inimicus?
irritat adversarius nomen tuum in finem?
11  Ut quid avertis manum tuam,
et dexteram tuam de medio sinu tuo in finem?
12  Deus autem rex noster ante saecula: operatus est salutem in medio terrae.
13  Tu confirmasti in virtute tua mare; contribulasti capita draconum in aquis.
14  Tu confregisti capita draconis;
dedisti eum escam populis Aethiopum.
15  Tu disrupisti fontes et torrentes; tu siccasti fluvios Ethan.
16  Tuus est dies, et tua est nox; tu fabricatus es auroram et solem.
17  Tu fecisti omnes terminos terrae; aestatem et ver tu plasmasti ea.
18  Memor esto huius: inimicus improperavit Domino, et populus insipiens incitavit
nomen tuum.
19  Ne tradas bestiis animas confitentes tibi,
et animas pauperum tuorum ne obliviscaris in finem.
20  Respice in testamentum tuum, quia repleti sunt qui obscurati sunt terrae domibus iniquitatum.
21  Ne avertatur humilis factus confusus; pauper et inops laudabunt nomen tuum.
22  Exsurge, Deus, judica causam tuam;
memor esto improperiorum tuorum, eorum quae ab insipiente sunt tota die.
23  Ne obliviscaris voces inimicorum tuorum: superbia eorum qui te oderunt ascendit
semper.

Church of England 1662 Book of Common Prayer

English.png English text

1  O God, wherefore art thou absent from us so long : why is thy wrath so hot against the sheep
of thy pasture?
2  O think upon thy congregation: whom thou hast purchased and redeemed of old.
3  Think upon the tribe of thine inheritance: and mount Sion, wherein thou hast dwelt.
4  Lift up thy feet, that thou mayest utterly destroy every enemy: which hath done evil in thy sanctuary.
5  Thine adversaries roar in the midst of thy congregations: and set up their banners for tokens.
6  He that hewed timber afore out of the thick trees: was known to bring it to an excellent work.
7  But now they break down all the carved work thereof: with axes and hammers.
8  They have set fire upon thy holy places :
and have defiled the dwelling-place of thy Name, even unto the ground.
9  Yea, they said in their hearts, Let us make havock of them altogether:
thus have they burnt up all the houses of God in the land.
10  We see not our tokens, there is not one prophet more:
no, not one is there among us, that understandeth any more.
11  O God, how long shall the adversary do this dishonour:
how long shall the enemy blaspheme thy Name, for ever?
12  Why withdrawest thou thy hand:
why pluckest thou not thy right hand out of thy bosom to consume the enemy?
13  For God is my King of old: the help that is done upon earth he doeth it himself.
14  Thou didst divide the sea through thy power: thou brakest the heads of the dragons in the waters.
15  Thou smotest the heads of Leviathan in pieces:
and gavest him to be meat for the people in the wilderness.
16  Thou broughtest out fountains and waters out of the hard rocks: thou driedst up mighty waters.
17  The day is thine, and the night is thine: thou hast prepared the light and the sun.
18  Thou hast set all the borders of the earth: thou hast made summer and winter.
19  Remember this, O Lord, how the enemy hath rebuked: and how the foolish people hath blasphemed thy Name.
20  O deliver not the soul of thy turtle-dove unto the multitude of the enemies:
and forget not the congregation of the poor for ever.
21  Look upon the covenant: for all the earth is full of darkness and cruel habitations.
22  O let not the simple go away ashamed: but let the poor and needy give praise unto thy Name.
23  Arise, O God, maintain thine own cause:
remember how the foolish man blasphemeth thee daily.
24  Forget not the voice of thine enemies: the presumption of them that hate thee increaseth
ever more and more.

Káldi fordítás (73. zsoltár)

Hungarian.png Hungarian text

Azaf tanítása.
Miért vetettél el minket Isten, mindvégig, fölindúlván haragod a te legelőd juhaira?
Emlékezzél meg gyűlekezetedről, melyet kezdettől bírtál, és megváltottál, mint örökséged osztályrészét; ki Sion hegyén laktál.
Emeld föl az ő kevélységök ellen kezeidet mindvégig. Mennyi gonoszt tőn az ellenség a szent helyen!
És dicsekedtek, a kik gyűlöltek téged, ünnepeid között. Az ő jeleiket jelekűl tették
a magasokra, mint a kapukra, és nem értették. Mint a fák erdejében fejszékkel
vágták szét annak ajtait mindegyütt, fejszével és bárddal döntötték le azt,
felgyújtották tűzzel a te szentélyedet, a földön megfertőztették a te neved hajlékát.
Mondák szivökben ők és nemzetségök együtt: Szűntessük meg az Isten minden ünnepnapját a földön.
Jeleinket nem látjuk, már nincs próféta; s minket ő nem ismer többé.
Isten! meddig szidalmaz az ellenség, s boszantja nevedet az ellenkező mindvégig?
Miért tartod vissza kezedet és jobbodat? vond ki kebledből, és végezz.
Isten a mi királyunk öröktől fogva, szabadúlást szerzett a föld közepett.
Te tetted erősséggé erőddel a tengert, összezúztad a sárkányfőket a vizekben.
Te törted össze a sárkány fejeit, eledelűl adtad őt a szerecsenek népeinek.
Te fakasztottál forrásokat és patakokat; te szárasztottad meg Étán folyóvizeit.
Tied a nap, és tied az éj; te alkottad a hajnalt és a napot.
Te rendezted a föld minden határát; a nyarat és tavaszt te teremtetted.
Emlékezzél meg erről: Az ellenség szidalmazta az Urat, és az esztelen nép ingerlette a te nevedet.
Ne add a vadaknak a téged dicsérő lelkeket; és szegényeid lelkeit ne feledd el egészen.
Tekints a te szövetségedre; mert kik homályban voltak a földön, házakat birnak tele igaztalansággal.
Ne térjen vissza a megalázott szégyennel; a szegény és szűkölködő dicsérni fogják a te nevedet.
Kelj föl, Isten! itélj a te ügyedben; emlékezzél meg gyalázatodról, melylyel az esztelen téged egész nap illet.
Ne feledkezzél el a te ellenségeid szavairól; azok kevélysége, kik téged gyülölnek, mindenkor növekedik.

Retrieved from "https://www.cpdl.org/wiki/index.php?title=Psalm_74&oldid=1594017"